Az utóbbi időben szemlátomást kevesebbet írok. Ennek elég nyomós okai vannak, amiket sem itt sem máshol nem részleteznék. Maradok hű ahhoz az elképzelésemhez, hogy ez a blog nem személyes tartalommal lesz megtöltve, hanem puszta tényekkel.
Először is szeretnék megkérni mindenkit, hogy senki ne dőljön be az utóbbi idők "kedvező" híreinek. Ezek célja a mesterséges altatás, hogy minél nagyobbat puffanjon az ember, ha tényleg bekövetkezik a vég.
Manapság csak azok láthatják meg a jeleket, akik valóban azt és csak azt keresik. Úgy olvassák a híreket, úgy szelektálják az információt, ahogy ez a feladat megköveteli.
Bátran kérdezzétek meg, hogy vajon milyen tanácsokkal szolgálhatok.
Az első és legfontosabb, hogy halmozzatok fel készleteket. Minimum 1 hónapra elegendő konzervre kell gondolni, de jó még a száraztészta és különböző szószok is megfelelnek. Legyen változatos a készlet, legyen befőtt és savanyúság egyaránt.
Az egy hónapos intervallum a minimum, ennél több csak jobb.
A készletben legyen gyógyszer, kötszer, vitamin és konzervmelegítő is.
Gondoskodjatok legálisan beszerezhető önvédelmi fegyverekről (gázpisztoly, gázspray, kések, tőrök stb.) és tanuljátok meg használni azokat.
Legyen világításra alkalmas eszköz, gyertya, zseblámpa, elemek, töltő. Aki nagyobban gondolkozik vásárolhat aggregátort és ledes égőket, így minimális fogyasztással bevilágítható az egész lakás.
Továbbá nagyon fontos az ivóvíz. Halmozzátok fel, vagy fúrassatok olyan kutat, amely tiszta vizet ad.
Ezek a legfontosabbak. A lényeg, hogy készüljetek a legrosszabbra és reméljétek a legjobbakat.
Isten óvjon Titeket.
Először is szeretnék megkérni mindenkit, hogy senki ne dőljön be az utóbbi idők "kedvező" híreinek. Ezek célja a mesterséges altatás, hogy minél nagyobbat puffanjon az ember, ha tényleg bekövetkezik a vég.
Manapság csak azok láthatják meg a jeleket, akik valóban azt és csak azt keresik. Úgy olvassák a híreket, úgy szelektálják az információt, ahogy ez a feladat megköveteli.
Bátran kérdezzétek meg, hogy vajon milyen tanácsokkal szolgálhatok.
Az első és legfontosabb, hogy halmozzatok fel készleteket. Minimum 1 hónapra elegendő konzervre kell gondolni, de jó még a száraztészta és különböző szószok is megfelelnek. Legyen változatos a készlet, legyen befőtt és savanyúság egyaránt.
Az egy hónapos intervallum a minimum, ennél több csak jobb.
A készletben legyen gyógyszer, kötszer, vitamin és konzervmelegítő is.
Gondoskodjatok legálisan beszerezhető önvédelmi fegyverekről (gázpisztoly, gázspray, kések, tőrök stb.) és tanuljátok meg használni azokat.
Legyen világításra alkalmas eszköz, gyertya, zseblámpa, elemek, töltő. Aki nagyobban gondolkozik vásárolhat aggregátort és ledes égőket, így minimális fogyasztással bevilágítható az egész lakás.
Továbbá nagyon fontos az ivóvíz. Halmozzátok fel, vagy fúrassatok olyan kutat, amely tiszta vizet ad.
Ezek a legfontosabbak. A lényeg, hogy készüljetek a legrosszabbra és reméljétek a legjobbakat.
Isten óvjon Titeket.
1 megjegyzés:
Végigolvastam a teljes blogot, és valóban érdekes témákat tárgyal. Úgy tűnt számomra, hogy az íróknak – sajnos – többnyire igazuk is van. Jelen bejegyzés viszont a szerzőkétől némileg eltérő gondolatokat ébresztett bennem, amit az alábbiakban osztok meg veletek.
Valóban lesz-e vég? És ha lesz, akkor minek lesz vége?
Véleményem szerint biztosan nem a világ vége jön el, hanem a rendszerváltás óta eltelt utóbbi 18-19 évben megszokott életmódunkon kell majd változtatni (ha egyáltalán kell).
Ha valaki ismeri – legalább felületesen – a huszadik század történetét, és foglalkozott valamilyen szinten gazdaságtörténettel („Historia est magistra vitae”), akkor tudja, hogy a világot és különösen Magyarországot milyen traumatikus, mind a gazdaságra, mind a politikai berendezkedésre illetve az egyszerű emberek életére ható események érték:
- az első világháború 1914-1918
- a Tanácsköztársaság 1919
- a trianoni békeszerződés, az ország megcsonkítása 1920
- a nagy gazdasági világválság kb. 1929-1933
- a második világháború 1939-1945
- a háború utáni kommunista hatalomátvétel
- a rendszerváltás 1990 körül és utána
A magyarság képes volt minden említett esemény után talpra állni, és a kedvezőtlen körülmények ellenére fejlődést elérni, a háborúban lerombolt országot újjáépíteni. A tanulni és dolgozni vágyó embereknek köszönhetően ma Magyarország – a folyamatos és gyakran jogos – sirámaink ellenére a világ legfejlettebb országai közé tartozik. Én bízom abban, hogy egy megfelelő, nem „elkúró” vezetés mellett a magyarság ezeréves történetéhez méltónak bizonyulva képes lesz a további fejlődésre.
Van remény? Megemlíteném például, hogy a legutóbbi árvízi helyzet során kialakult összefogás is azt mutatja, hogy még nem hülyültünk el annyira, mint pl. az amerikaiak, akik New Orleansban arra voltak képesek, hogy várják a mentőhelikoptereket, majd mikor azok megérkeztek, valamilyen homályos okból tüzet nyissanak rájuk.
Ha mégis bekövetkezik a változás, akkor mit is kell majd feladnunk?
A közlekedést? Nem lesz majd ennyi autó? Én fiatal ember vagyok (37 éves), de még emlékszem azokra az időkre, amikor a környezetemben élők többsége gyalog vagy biciklivel járt, esetleg Babettával, és egy saját Trabant a szinte elérhetetlen álmok közé tartozott. Én ha tehetem, ma is gyalog járok, és nem lesz tőle semmi bajom. Találkoztam olyan öreggel is, aki még a biciklit is felesleges fényűzésnek tartotta.
A világítást? Persze kellemetlen lenne a kiesése, de azért arra is emlékszem, amikor egy olyan tanyán jártam gyerekkoromban, ahol petróleumlámpával világítottak. Élnek még olyan emberek is, akik olyan magyar falvakat is láthattak, amelyekbe nem volt bevezetve a villanyvilágítás.
Az Internetet? Én valamikor 1994 táján láttam először valamilyen Internet-kezdeményt. Igaz, hogy ma már életünk szerves részét képezi a Világháló, de húsz évvel ezelőtt még vidáman megvoltunk nélküle.
Ha még messzebb megyünk vissza az időben, egészen a harmincas évekig, akkor ott azt láthatjuk, hogy a népesség kb. fele a mezőgazdaságban dolgozott, és ezen az arányon csak a Rákosi-féle, 50-es évekbeli erőltetett nehéziparosítás módosított. Gondolkozzunk el, ma miért muszáj kínai fokhagymát és izraeli paradicsomot fogyasztanunk, amikor ezek a zöldségek kis hazánkban is bőségesen teremnek?
A fenti rövid gondolatmenet során csak a huszadik századig mentünk vissza. A régebbi időkben a modern technika vívmányai nélkül is elég jól megéltek az emberek, igaz, kisebb volt a várható élettartamuk. Lehet, hogy mi vagyunk elkényelmesedve? Ha valamennyit vissza kell fognunk életszínvonalunkból, az még nem jelenti a világ végét, hiszen ma pl. Afrikában sokkal rosszabb körülmények között élnek emberek.
Záró gondolatként: én továbbra is bízom a szebb és élhető jövőben. Remélem, hogy leszármazottaink egy szebb és élhető világot kapnak tőlünk örökül.
Megjegyzés küldése