Kezdet vagy a vég?

Morpheus után szabadon.... :) Nos, én bár majd igyekszem objektív lenni (tulajdonképpen mi is az objektivitás?), előre le szeretném szögezni, hogy az írásaim, illetve minden ami tőlem származtatható, az a saját kis univerzumomon keresztül kerül majd a nagybecsű publikum elé. És az én értékmérőm az ISTEN, HAZA és CSALÁD alapjaira épül, ergo a mai fősodratú szennymédia által mindenféle ...ista jelzővel van teleaggatva. De sebaj, ettől én még tudom, hogy előbb vagy utóbb az a bizonyos Igazság majd mindenkit felszabadít... Azokat is, akik ma még foggal-körömmel szolgálják, ilyen-olyan (elsősorban anyagi) érdekekért a jelenleg regnáló, illegitim "hatalom" ostoba marionett-bábjait. És hangsúlyozni szeretném, hogy e "hatalom" helytartói országoktól függetlenül egy azonos gyökerű "világkormány" csápjai, tehát a Magyar Nemzet esete nem egyedi, de bennünket, Magyarokat magától értetődően ez érint, húsba vágó módon... Ma már nagy bizonyossággal tudom, hogy azt a számtalan problémát, amelyben élünk, amelyek önmagukat generálva erősödnek napról-napra, nem a jelenlegi értelemben vett politika fogja megoldani. Egy-két, a partvonalra szorított politikai tényezőtől eltekintve ma, ebben az országban az összes, magát előszeretettel "politikai elitnek" definiáló érdekközösség egy kézből, egy ugyanazon tálból zabál, ugyanaz a gazda, egy kéz osztja a moslékot ( a mi kontónkra )... Színtől, ideológiától, jelszavaktól függetlenül, a történet a végtelenül lebutított, birkanép számára készül, nap-nap után. Ne gondolkozz, csak zabálj, zabálj, légy a RENDSZER számára ideális, gyökértelen, irányítható szürke-zombi fogyasztó... Van szerecsém elég sok emberrel találkozni, a véleményüket, gondolataikat megismerni; egyszerűen döbbenet, hogy mennyire nem tudják, nem akarják elhinni, hogy az a világ, amelyben jelenleg élünk, amelyet akár nevezhetnénk a MATRIX-nak is, amelyet így ismertünk, így szoktunk meg, a végnapjait éli. A ma ismert, magát csúcscivilizációként aposztrofáló emberiség egy elszabadult gyorsvonat sebességével száguld a végzete felé. És az erre utaló jelekbe folyamatosan felbukik a ma embere, ha akar, ha nem. Ezek felismeréséhez szerintem nem kellenek különösebb kvalitások. Aki ma nem lát, az vagy megbocsáthatatlanul álszent esetleg vak, vagy a rosszabbik esetben menthetetlenül benneragadt a RENDSZER iszapjában. Hitem szerint már van a társadalmunknak egy olyan rétege, aki elveszett a számunkra (a gondolkodó ember számára), arccal a mocsárban, "saját sorsát irányítva" haldokol, napról napra, tekintetét a "kéken villogó képernyőre" szögezve (Ákost idézve). Elképesztő az a fajta "carpe diem" érzés, ami a hazugságmédia mindent eltaposó úthengere után a hétköznapi emberek fejében evidens magatartásformaként rögzül. Nem vagyok televízió-függő, az életem remekül működik tesco és a hozzá hasonló parazita multik rendszeres látogatása nélkül, de óhatatlanul megtapasztalom azokat az érzéseket, amelyeket azon sorstársaim közvetítenek, akik a MATRIX, az önpusztító fogyasztói társadalom rabjai.....